„Trockij már rég tudta, hogy képtelenség az egyesítés. Ezt Trockij megértette, és azóta nem volt nála jobb bolsevik!” Ezt a beszédet Lenin adta a Petrográdi Bolsevik Bizottság ülésén (a régi naptár szerint) 1917 november 1-jén.
Ezen ülésnek minden bizonyítékát majdnem egy századig száműzték a hivatalos szovjet történelemből. De egy internetes történész munkásságának köszönhetően fény derült az eredeti kéziratokra. Senki nem tagadhatja tovább, hogy ezek Lenin szavai voltak.
A dokumentum létezése és – talán még jobban – az eltitkolásának története nem csupán arra szolgál, hogy Trockij imidzsét javítsa egy bizonyos ülésről. Lenin valós nézeteit demonstrálják, melyeket Sztálin és követei szándékosan hazugságok tömkelege alá temettek.
Mi volt Lenin megjegyzéseinek kontextusa? A bolsevik hatalomátvétel Petrográdban a Második Összoroszországi Szovjetek Tanácsának és a kulcsfontosságú bolsevik vezetők aprólékos előkészületi munkáinak köszönhetően viszonylag könnyű volt.
Az Októberi forradalom idején Lenin illegalitásba volt kényszerítve a rá vadászó Ideiglenes Kormány által, és így csak távolról tudta segíteni a bolsevikok munkáját. A felkeléshez vezető előkészületekben Trockij játszott kulcsszerepet, mint a Petrográdi Szovjet által alapított Forradalmi Katonai Bizottság feje.
Egy bizonyos hozzászóló szavaival élve:
„A felkelés megszervezésével kapcsolatos gyakorlati munkának teljes egésze Trockij elvtárs, a Petrográdi Szovjet elnökének parancsnoksága alatt történt. Kimondhatjuk, hogy a Párt elsősorban Trockijnak adós a városi helyőrség szovjet oldalra konvertálásáért és a Forradalmi Katonai Bizottság munkájának megszervezésének gyorsaságáért.”
Ez a bizonyos hozzászóló nem volt más, mint Sztálin! A Trockij mellett felszólaló megjegyzésének eltörlésére tett próbálkozásainak ellenére ezek a sorok ma is olvashatók a Pravda eredeti, 1918-as kiadásának szkennjein, amelyeket mi is újraközlünk.
De a forradalom nem volt mindenhol ilyen zökkenőmentes. Például Moszkvában a helyi Forradalmi Katonai Bizottságot elkergették a Kremlinből az ellenforradalmi önkéntes osztagok, mely mészárláshoz vezetett.
A bolsevik vezetőség egy fakciója törékeny helyzetben érezte magát, és elkezdett habozni. Ezen „jobbszárny” vezetői Zinovjev és Kamenyev voltak, akik régebben a mensevikekkel és az eszerekkel próbáltak szövetséget kötni, és ellenezték az Októberi felkelést, Leninnel szemben „éretlennek” hívva azt.
A forradalom után is amellett érveltek, hogy koalíciót kell alkotni a jobboldali eszerekkel és a mensevikekkel. De azonkívül, hogy ezek a pártok a forradalmat minden áron ellenezték, még az utálatos Kerenszkij-féle Ideiglenes Kormányban is aktívan részt vettek, és a Júliusi napokban a vezető bolsevikok letartóztatását is támogatták.
Emiatt a bolsevikok jobbszárnyának néhány tagja lemondott. az orosz munkásosztály konzervatívabb rétegeire is támaszkodtak, beleértve a Vikzhel vasutas szakszervezetet, mely sztrájkokkal fenyegetett annak reményében, hogy a bolsevikok engedményt fognak adni. Voltak, akik Lenin és Trockij visszalépését is követelték egy megegyezés kicsikarásáért.
Mindez csupán pár nappal az Októberi forradalom után történt, kockáztatva a fiatal szovjetrezsimet.
A válság kezeléséért a Pravda a Bolsevik Párt Petrográdi Bizottságának rendkívüli gyűlését hívta a Szmolnij intézetbe november 1-jén. Ezen a gyűlésen Lenin és Trockij a baloldalon álltak, elutasítva akármilyen nemű engedményt. A jobboldalon Kamenyev, Zinovjev, és mások álltak. Sztálin középen foglalt helyet, és egyszer sem szólalt meg. Ez Sztálintól várt volt, hiszen mindig egy „majd meglátjuk”-féle álláspontot képviselt akármilyen éles belharcban a párton belül, majd amint elsimult a víz tükre, beállt az erősebb oldalra.
Trockij a bolsevikokhoz formálisan 1917 augusztusán csatlakozott, amikor a Kerenszkij-rezsim üldözése miatt illegalitásban volt. Példamutató szerepet játszott az Októberi forradalomban, és széleskörűen elismerték, mint annak második vezetője, közvetlenül Lenin mellett.
Ez a valódi jelentése Lenin szavainak Trockijról, melyet a következő események csak megerősítettek. A két férfi évekig dolgozott együtt, és Trockij győzelemre vezette a Vörös Hadsereget a Polgárháborúban. Életének utolsó évében Lenin blokkot akart vele alapítani, hogy együtt harcoljanak a párt és az állam növekvő elbürokratizálódása ellen. A betegsége okozta halála miatt ez a terv nem valósulhatott meg.
Egyértelmű, hogy miért rejtegették Lenin megjegyzéseit, hiszen azok megszégyenítően ellenezték a sztálinista utánzók hazugságait, melyeket Lenin halála után szőttek. Trockij messze állt egy megalkuvótól vagy egy menseviktől; Trockij keményen kiállt Lenin mellett bármilyen megalkuvás ellen a mensevikekkel vagy eszerekkel, amíg Kamenyev és Zinovjev megegyezéseket szövögettek, Sztálin pedig egyszerűen a háttérből figyelt, ahogy mindig tette.
A Hamisítás sztálini iskolájában, melyet Trockij a ‘30-as években írt, megjegyzi, hogy a november 1-jei jegyzőkönyv meglepő módon hiányzott az 1927-es hivatalos szöveggyűjteményből, mely az első legális petrográdi bolsevik bizottság jegyzőkönyveit hivatott tartalmazni.
Trockij valahogy hozzáférést szerzett egy korrektúrai laphoz a gyűjtemény egy korábbi verziójából, és egy gépelt átirathoz, mely tartalmazta a jegyzőkönyvet. Ez nyilván nem juthatott be a végleges kiadványba. Egy fotó a korrektúráról bekerült az ellenzék a közleményébe 1929-ben, áthúzva és egy megjegyzéssel ellátva a szerkesztőtől, Praszkovja Kudellitől:
„V. I. Lenin beszédét a Petrográdi Bizottság azon ülésének titkárja írta le számbavehető kihagyással és szavak és mondatok számos rövidítésével. Van, ahol Lenin beszédének átiratát nem lehet megfejteni. A beszéd zavaros formában való megjelenésének elkerülése érdekében tehát nem lesz közölve a kiadványban.”
Ahogy Trockij is kiemeli, ez az unalmas mentség nem állja meg még a legenyhébb kivizsgálást sem. Lenin gyors beszédstílusa sokszor azt jelentette, hogy gyakran lyukak, kihagyások, és kivehetetlen részek voltak a megjegyzéseiben a gyűléseken, de ezen beszédek jegyzőkönyveit sosem kukázták.
Trockij szerint Lenin szavai azon a gyűlésen szembementek a Zinovjev, Kamenyev, és később – a legfelháborítóbb modorban – Sztálin által alkotott mítoszokkal, melyek szerint Lenin és Trockij mindig ellentmondásban voltak.
Sztálin új életet adott és felhívta a figyelmet a régi egyet nem értésekre és vitákra Lenin és Trockij között, melyek sokkal 1917 előtt történtek, hangsúlyt helyezve a mensevikekkel kötött rövidéletű szövetségére, mely 1903 és 1904 között volt, és azt feltételezte, hogy Trockij soha nem is volt „igazi bolsevik”. Az 1930-as évekre az igazi történet helyére egy mítosz lett felállítva, miszerint a Forradalmi Katonai Bizottság Sztálin vezetése alatt állt a forradalom élén. A valóságban egy ilyen bizottság soha nem működött.
Még az is felmerült (legalattomosabb módon), hogy Trockij azok között volt, akik a felkelést visszatartották, Leninnel ellenben. Az utóbbi hazugság még az egyébként kiváló Október c. Sergei Eisenstein filmben is helyet talált.
Egy Trockij által írt határozatra – amit az egész gyűlés megszavazott, beleértve Sztálint – utalt még ugyanabban az évben egy szovjet archivista, Zaviljev, miközben régi központi bizottsági jegyzőkönyveken dolgozott. Azt állította, hogy a határozat szövege “nem maradt fenn”. A bolsevikok álláspontjából a mensevikekhez és az eszerekhez a megalkuvást illetően következtethetünk a határozat tartalmára.
1989-ben, a peresztrojka politikája alatt jelent meg először legálisan Trockij könyve, A hamisítás sztálini iskolája, és azzal együtt egy halom addig tiltott archívumi anyag. Az új kiadás bevezetésében így hivatkoztak a szovjet történészek Trockij sziklaszilárd bánásmódjára a tényekkel:
“Kötelező megjegyezni L.D. Trockij lelkiismeretes hozzáállását a dokumentumi anyagokhoz, és mindenek felett Leninét is, amit »túlzások« nélkül használ a természetes és logikus kapcsolatukban.” (Dőlt betűs hangsúly utólag hozzáadva)
Ezt állítsuk szembe azzal, hogy hogyan ásták fel a Sztálinisták fáradhatatlanul az összes piti egyet nem értést Lenin és Trockij között, miközben Trockij a Bolsevik Párton kívül volt, és ezek a polémiák mind rég megoldódtak és a feledés homályába kerültek.
Vagy azt, miképpen írta át Sztálin az 1924-es Leninizmus alapjai gyűjteményében Lenin szavait, csak hogy másodjára átfogalmazza az 1926-os Leninizmus kérdéseiben, annak “bebizonyításának” érdekében, hogy az antimarxista “szocializmus egy országban” elmélete összefér Lenin gondolataival. Ezt mind Lenin szavainak ellenére tette, melyeket egy életen át hajtogatott, melyek szerint az Orosz forradalom csupán az európa-szintű forradalom elődje lehet, semmi több.
Azonkívül, hogy feltérképezte ezen történelemhamisítások történetét, a Noj Rants Youtube-csatorna sikeresen felfedte az elveszett november 1-jei gyűlés jegyzőkönyvét, mely több mint egy évszázad után egy videóban látott napvilágot. Ezeket még soha nem tették online elérhetővé.
Állítólag a videó készítőjének kézírott kérvényt kellett benyújtania a Szocio-Politikai Történelem Orosz Állami Archívumának, miután az intézet beleegyezett az anyagok kölcsönadásába.
Ahogy a videóban is látjuk, a kézírott jegyzetek összehasonlításával Trockij változatához és a bizonyítékokhoz – melyeket az ellenzék adott közre 1929-ben – azt látjuk, hogy a tartalmuk megegyezik. Ezek valóban Lenin szavai, amiket a sztálinista államapparátus rejtegetett az igazság ellen folytatott könyörtelen háborújának részeként.
Ez a látszolagosan apró epizód Lenin egy megjegyzését illetően Sztálin egész “hamisítás-iskolájának” célját demonstrálja, Trockij szavaival élve. Konkrétan az volt a célja, hogy eltorzítsa Lenin valós hagyatékát és az Orosz forradalom igazi történelmét, ami átokká vált a sztálinista bürokrácia számára a 20-as évek végére, és hogy mesterséget éket verjen Lenin és Trockij közé, mely nevek 1917-től egészen Lenin haláláig elválaszthatatlanok maradtak.
Dicsérjük és értékeljük Noj Rants fontos munkásságát ezen apró de jelentékteljes történelmi bizonyíték felfedezésében, és minden olvasónkat buzdítjuk a videója végignézésére buzdítjuk. Ahogy Lenin is írta, a történelem hajtóereje az igazság, nem a hazugságok.
