A munkások nemzetközi ünnepének alkalmából az alábbi, Lenin által 1904-ben írt szórólapot közöljük újra .
Munkások! Elvtársak! Közeleg május elsejének napja, amikor a világ munkásai megünneplik azt, hogy öntudatos életre ébredtek, megünneplik azt, hogy egyesültek az erőszak és az elnyomás minden formája ellen vívott harcban, a dolgozó millióknak az éhségtől, a nyomortól és a megaláztatástól való megszabadításáért vívott harcban. Két világ áll egymással szemben ebben a nagy küzdelemben: a tőke világa és a munka világa, a kizsákmányolás és rabszolgaság világa, a testvériség és szabadság világa. Az egyik oldalon — maroknyi gazdag henyélő. Ezek kezükbe ragadták a gyárakat, a szerszámokat és a gépeket. Magántulajdonukká tettek millió meg millió gyeszjatyina földet és pénzhegyeket. Kényszerítették a kormányt és a hadsereget, hogy szolgájuk legyen, s híven őrizze összeharácsolt gazdagságukat. A másik oldalon — a kisemmizettek milliói. Ezek kénytelenek könyörögni a gazdagoknak, hogy dolgozhassanak számukra. Ők hoznak létre munkájukkal minden gazdagságot, de nekik egész életükön át küzdeniök kell a betevő falatért, úgy esedeznek a munkáért, mint valami kegyért, tönkreteszik erejüket és egészségüket az erejüket meghaladó munkával, éheznek a falusi viskókban, a nagyvárosok pincéiben és padlásain. És lám, ezek a kisemmizettek és dolgozók hadat üzentek a gazdagoknak, a kizsákmányolóknak. A világ munkásai harcolnak, hogy felszabadítsák a munkát a bérrabszolgaság alól, a nyomor és a szükség alól. Olyan társadalmi rendért harcolnak, amelyben a közös munkával megteremtett gazdagság minden dolgozó javát, nempedig maroknyi gazdag javát szolgálja. Arra törekednek, hogy a földet, a gyárakat, a gépeket minden dolgozó közös tulajdonává tegyék. Azt akarják, hogy ne legyenek gazdagok és szegények, hogy a munka gyümölcsei azoknak jussanak, akik dolgoznak, hogy az emberi elme minden vívmánya, a munka minden tökéletesítése annak életét tegye jobbá, aki dolgozik, és ne szolgáljon a dolgozó elnyomásának eszközéül. A munkának a tőke ellen folytatott nagy harca rengeteg áldozatába került a világ munkásainak. Sok vérük hullott a jobb élethez és az igazi szabadsághoz való joguk védelmében. A kormányok kíméletlenül üldözik azokat, akik a munkások ügyéért harcolnak. De a világ munkásainak szövetsége minden üldözés ellenére is növekszik és erősödik. A munkások egyre szorosabban tömörülnek a szocialista pártokban, a szocialista pártok híveinek száma milliókra rúg, és lépésről lépésre, feltartóztathatatlanul nyomulnak előre a teljes győzelem, a kizsákmányoló tőkésosztály teljes legyőzése felé. Új életre ébredt az orosz proletariátus is. Az is csatlakozott ehhez a nagy harchoz. Elmúltak azok az idők, amikor a mi munkásunk engedelmesen hétrét görnyedt, s nem látta a kivezető utat a leigázottságból, nem látott reménysugarat fegyencéletében. A szocializmus megmutatta ezt a kivezető utat, s a vörös zászló köré, mint vezérlő csillag köré ezer meg ezer harcos sereglett. A sztrájkok megmutatták a munkásoknak a szövetkezés erejét, megtanították őket az ellenállásra, megmutatták, milyen veszedelemmel fenyegeti a tőkét a szervezett munkás. A munkások saját szemükkel látták, hogy az ő munkájukból élnek és szedik meg magukat a tőkések és a kormány. A munkások az együttes harcra, a szabadságra és a szocializmusra törekedtek. A munkások megértették, milyen gonosz és sötét erő a cári önkényuralom. A munkásoknak szabad térre van szükségük a harchoz, de a cári kormány béklyót rak kezükre, lábukra. A munkásoknak szabad gyűlésekre, szabad szövetségekre, szabad könyvekre és lapokra van szükségük, de a cári kormány börtön, korbács és szurony segítségével elfojt minden szabadságtörekvést. Végigzúgott Oroszországon ez a kiáltás: „Le az önkényuralommal!“ Mind gyakrabban és gyakrabban hangzott fel ez a kiáltás az utcán, a munkások sokezer főt számláló gyűlésein. A múlt év nyarán munkások tízezrei keltek fel Oroszország déli részén, harcra keltek a jobb életért, a rendőri elnyomástól való megszabadulásért. A burzsoázia és a kormány megremegett a fenyegető munkássereg láttán, mely egy csapásra óriási városok egész iparát megállította. A munkások ügyének számos harcosát terítették le a belső ellenség ellen mozgósított cári csapatok golyói. De ezt a belső ellenséget semmiféle erővel nem lehet legyőzni, mert csakis az ő munkájából tartják fenn magukat az uralkodó osztályok és a kormány. Nincs a földön olyan erő, amely meg tudná törni a munkások millióit, akik egyre öntudatosabbakká, egyre egységesebbekké és szervezettebbekké lesznek. A munkások minden veresége újabb és újabb harcosokat mozgósít, nagyobb tömegeket ébreszt új életre és késztet új harcra. Oroszország most olyan eseményeket él át, amikor a munkástömegek ébredésének szükségképpen még gyorsabb ütemben és nagyobb arányokban kell végbemennie, amikor minden erőnket meg kell feszítenünk a proletariátus sorainak tömörítésére, a proletariátusnak a még elszántabb harcra való előkészítésére. A háború a proletariátus legelmaradottabb rétegeinek az érdeklődését is felkelti a politikai események és a politikai kérdések iránt. A háború egyre világosabban, egyre szemléltetőbben leleplezi az önkényuralmi rendszer egész rothadtságát, az Oroszországot kormányzó rendőri és udvaronc banda egész elvetemültségét. Népünk nyomorog és éhenhal odahaza, — s belesodorták egy pusztító és esztelen háborúba idegen nép lakta és sokezer verszt távolságban lévő új idegen földekért. Népünk politikai rabságban sínylődik, — és háborúba sodorták új népek leigázásáért. Népünk a belső politikai rend megváltoztatását követeli, — és ágyúdörgéssel terelik el erről figyelmét a világ másik végén. De a cári kormány belebukott ebbe a hazárdjátékba, a nép vagyonának és a Csendes-óceán partján elpusztuló fiatal erőknek bűnös tékozlásába. Minden háború a nép erőfeszítéseit kívánja, a kulturált és szabad Japánnal folytatott súlyos háború pedig óriási erőfeszítést kíván Oroszországtól. És erre az erőfeszítésre olyan időpontban van szükség, amikor a rendőri önkény épülete már megrendült az ébredő proletariátus ökölcsapásai alatt. A háború leleplezi a kormány minden gyengéjét, a háború letépi a hamis cégéreket, a háború feltárja a belső rothadtságot, a háború annyira fokozza a cári önkényuralom ostobaságát, hogy kivétel nélkül mindenkinek szemébe ötlik, a háború mindenki előtt felfedi a régi Oroszország, a jogfosztott, tudatlan és megfélemlített Oroszország, a rendőr-kormány jobbágyi függőségében maradt Oroszország agóniáját. A régi Oroszország haldoklik. Egy szabad Oroszország lép helyébe. Pusztulnak azok a sötét erők, amelyek a cári önkényuralmat védelmezték. De csak az öntudatos, csak a szervezett proletariátus képes halálos csapást mérni e sötét erőkre. Csak az öntudatos és szervezett proletariátus vívhatja ki a nép számára az igazi, a nem látszat-szabadságot. Csak az öntudatos és szervezett proletariátus verhet vissza minden olyan kísérletet, amely a nép félrevezetésére, jogainak megnyirbálására, a burzsoázia puszta eszközévé változtatására irányul. Munkások! Elvtársak! megtízszerezett erővel készüljünk hát a közeli, döntő harcra! Zárják szorosabbra soraikat a szociáldemokraták, a proletárok! Szavuk hallatsszon mind messzebbre és messzebbre! A munkáskövetelésekért folyó agitáció vegyen merészebb lendületet! Május elsejének ünnepe nyerje meg számunkra az új harcosok ezreit és kettőzze meg erőnket az egész nép szabadságáért, az összes dolgozóknak a tőke igájából való felszabadításáért vívott nagy harcban!