Június 13-án, a péntekre virradó nap korai óráiban, Izrael erőteljes csapást mért Iránra, amely végzett a katonai vezetőség egy részével és több nukleáris létesítményt is eltalált. A cikk írása idején támadás alatt állnak az izraeli offenzíva második hullámának célpontjai Teheránban, Karadzsban, és Komban, valamint találat érte a natanzi urándúsító létesítményt, immár másodszor. Ez a nyílt agresszió a regionális konfliktusok eszkalálódásával fenyeget, mely messzemenő és súlyos következményeket von maga után.
[Ez a cikk egy fordítás. Az eredeti az In Defence of Marxism (marxist.com) weboldalon olvasható, írta Francesco Merli 2025 június 13-án]
Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu – legalábbis politikai értelemben – több életet tudhat magáénak, mint a közmondásbeli macska. Nemrég vészelt át egy bizalmatlansági szavazást, és a kötelező katonai szolgálat orthodox zsidókra való kiterjesztése körül kialakult kormányválságot.
Mint korábban sokszor, Netanjahu ismét megmutatta sajátos képességét arra, hogy saját akaratát érvényesítse, alárendelve annak szövetségeseit és ellenségeit egyaránt.
Habozás nélkül megragadta az Amerika és Irán közötti nukleáris fegyverkezésről szóló tárgyalások holtpontra jutása adta lehetőséget, és támadást indított Irán ellen – nukleáris létesítményeket, katonai létesítményeket és kulcsfontosságú hivatalnokokat célozva az Operation Rising Lion névre keresztelt hadművelet keretein belül.
Egyelőre bizonytalan, hogy milyen formát fog ölteni az elkerülhetetlen Iráni válaszcsapás, egy dolog azonban biztos: Netanjahu támadása az egész Közel-Kelet háborús helyzetbe taszításával fenyeget.
Mi az amerikai imperialisták álláspontja?
Egyértelmű, hogy az Amerikai kormány tisztában volt Netanjahu szándékaival, és vélhetően a támadás időzítésével is – a támadás nem is lett volna lehetséges anélkül, hogy zöldutat kapott volna Washingtontól. Donald Trump elnök több alkalommal is nyíltan tanúsította, tud róla, hogy Netanjahu csapást tervez mérni Iránra. Fontos megjegyeznünk, hogy Netanjahu részéről Trump felszólalásainak szándékos figyelmen kívül hagyása a hadművelet végrehajtása ellen egy félreérthetetlen figyelmeztetés: nem fogja hagyni akárkinek, hogy az útjába álljon, még Trumpnak sem. Láthatóan biztos benne, hogy a Washingtonnal folytatott viszonyában bőven van mozgástere, kitolhatja a határokat anélkül, hogy ez ártana a szövetségüknek.
Ezt megfigyelhettük a gázai tűzszünet esetében is, melyet Netanjahu akarata ellenére, annak szabotálásának feltett szándékával írt alá. Amikor felrúgta azt, Trump felhagyott további tűzszünetek követelésével, sőt: azóta is engedi, hogy folytatódjon a palesztin népirtása, beleértve a gázai lakosok kiéheztetését, a további területek leigázását a Golán-fennsíkon, és a nyugati part betelepítését. Az Amerikai imperializmusnak és Trumpnak nem érdeke a palesztinok védelme; őket továbbra is bábúnak tekintik a régióban folytatott hatalmi játszmában.
Netanjahunak azonban nem elég a gázai népirtás ahhoz, hogy mentse az irháját és kormányon maradjon, ugyanis ha enged a háború Izraelre gyakorolt hatása, akkor fel fog lépni az izraeli államnak egy mélyebben gyökerező krízise, aláásva Netanjahu hatalmát, ezért tehát elszántabb mint valaha, hogy eszkalálja a közel-keleti konfliktust, és belerángassa Amerikát egy háborúba Iránnal. Meg is tette efelé az első lépést.
Mi volna tehát az amerikai imperializmus érdeke? Marco Rubio amerikai külügyminiszter nyilatkozatában elhatárolta Amerikát Netanjahu tetteitől, mondván, hogy Izrael saját döntéséből támadta meg Iránt. ,,Nem vagyunk érintettek […] Irán nem veheti célba az amerikai érdeket vagy amerikai személyeket.” Míg a felszólalás célja az amerikai bázisok védelme volt, olvasható úgy is, mint egy fenyegetés Irán felé.
Trump mindeközben megerősítette szándékát, miszerint egyezségre akar jutni Iránnal, azt állítva, hogy így megelőzhetők a „még brutálisabb” támadások Izrael részéről. Viszont ezzel párhuzamosan Iránt okolja a támadásokért, mivel nem voltak hajlandóak elfogadni a korábbi ajánlatait, és nyílt fenyegetéseket intéz feléjük, további katonai támogatást ígérve Izraelnek.
Mit jelent mindez? Trump, ha csak ideiglenesen is, támogatni látszik Netanjahu döntését, hogy Izraelt mint egy Irán fejére szegezett pisztolyt használja, annak reményében, hogy ezzel Amerika imperiális érdekeire nézve kedvezőbb alkut érhet el a nukleáris fegyverkezés ügyében. Míg Trump érdeke továbbra is az alkura jutás Iránnal, Netanjahué a konfliktus eszkalálása. Trump és Netanjahu veszélyes játékot játszanak, amely az egész régiót érintő háborús helyzethez vezethet.
Macron az európai vezetők nevében – akik úgy tűnik, elfelejtették az Izrael gázai „túlkapásával” kapcsolatban megfogalmazott gyönge kritikájukat – szorgalmazta a konfliktus minden érintett oldal részéről való deeszkalációját (ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy amennyiben Irán válaszcsapást indít, az európai vezetők szemében agresszorrá válik), és kiállt “Izrael önvédelemhez való joga” mellet.
Macron képmutatásán csak a Német Külügyi Hivatal tett túl, amely „erősen elítéli Irán izraeli területekre mért válogatás nélküli támadását”
Mit ért el ezzel Izrael?
Az Izraeli támadásban több mint 200 harci repülőgép vett részt, melyek egytől egyig gond nélkül visszatértek bázisaikra. A támadás áthatolt Irán orosz légvédelmi rendszerén, aminek nagy eséllyel kínos visszhangja lesz Moszkvában és azontúl. Izrael büszkén hirdeti, hogy még a támadás előtt elintézték Irán légvédelmét drónokkal, melyeket kifejezetten ezzel a céllal csempésztek be az országba.
Az izraeli titkosszolgálat ismét – legutóbb 2024 júliusában, a Hamász vezető Iszmáíl Hanije elleni merénylet alkalmával, amelynek végrehajtásakor Teheránban a Forradalmi Gárda védelme alatt állt – bebizonyította, hogy közvetlen hozzáférése van az Iráni rezsimre vonatkozó legmagasabb szintű titkosított adatokhoz. Ezt alátámasztja a magas pozíciót betöltő parancsnokok, név szerint Mohammad Bagheri, Hossein Salami és Gholam Ali Rashid vezérőrnagyok és az iráni nukleáris programot vezető több tudós elleni sikeres merényletek.
Míg Izrael régóta hajt végre célzott merényleteket Iráni parancsnokok és tudósok ellen, azok sosem lassították le, vagy egyébiránt ejtettek sebet a nukleáris program haladásán. Ez a támadás, még inkább mint az eddigiek, csupán provokációnak, mintsem a program leállítására tett komoly kísérletnek tűnik.
Hogyan vághat vissza Irán?
Irán válaszcsapásra való képessége megmutatkozott 2024 Október elsején, amikor a Hanije elleni merényletre válaszul több mint 300 rakétát és drónt indítottak Izrael felé. Az előzetes figyelmeztetés ellenére több tucat rakéta átjutott Izrael légvédelmén és célba ért, jelentős kárt téve katonai támaszpontokban. Az akkori Biden kormány reakciója az Izraeli légvédelem kudarca okozta pánikot tükrözte; hogy előnnyel ruházza fel Izraelt, kirendelt 100 amerikai katonát egy fejlettebb amerikai légvédelmi berendezés üzemeltetésére.
Irán válasza azonban meghaladhat egy egyszerű csapást. A Hezbollah látszólag nem szándékozik megtámadni Izraelt. Meggyengítette Izrael támadásai és Libanon megszállása októberben, és még mindig azon van, hogy felépüljön ebből, habár még mindig egy hatalmas arzenálnyi rakétával és drónnal bír.
A hútik elszántak, hogy növeljék a Yemeni ellenállás mértékét. Májusban Trump felfüggesztette az ellenük folyó, masszív, egy hónapos bombázó kampányt, mivel az amerikai vezérkar számára világossá vált, hogy a bombázás a legcsekélyebb mértékben sem gyengítette a hútik védelmi és általános katonai kapacitásait. Trump, egy a vörös tengeren közlekedő amerikai hajókat érintő meg nem támadási egyezmény aláírásán keresztül szüneteltette a hútikkal folytatott direkt konfrontációt, de ez az egyezmény izraeli hajókra nem terjed ki.
Ha Amerika támogatná Izraelt egy nyílt konfrontációban, az újra célponttá tenné az amerikai hajókat és környező katonai bázisokat, ez pedig súlyosan hatna az olajárakra és a nemzetközi kereskedelmi útvonalakra, különösen ilyenkor, amikor a világgazdaság egyébként is a recesszió szélén táncol. Ezt tovább súlyosbíthatja, ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül a világ kőolaj kereskedelmének közel 20%-át szállítják.
A hútik továbbá demonstrálták, hogy képesek csapást mérni Izraelre. Több támadásuk is áthatolt az izraeli légvédelmen, ezzel kényszerítve őket a tel avivi Ben Gurion repülőtér lezárására.
A pro-iráni milíciákat az izraeli bombázás lényegében érintetlenül hagyta, így azok is képesek az Izrael- vagy amerikai bázisok elleni támadásokra.
Izraelnek nem sikerült lelassítani, még kevésbé leállítani Irán nukleáris fegyverkezését, épp az ellenkező hatást érte el. A tény, hogy ezt a hadműveletet a folyamatban lévő Amerikai és Irán közötti tárgyalásokkal párhuzamosan indította bizonyítja, hogy Netanjahu eszkalációra és nem békére játszik.
Irán azt állítja, hogy birtokában van „Izrael legféltettebb titkának”, az izraeli nukleáris fegyverkezési terveknek, és azzal fenyeget, hogy nyilvánosságra hozza a dokumentumot az együttműködők megnevezésével, habár kétséges, hogy a nyílt titok felfedése bármit is változtatna a tárgyalások menetén.
Izrael támadása ismételten felfedte Irán sebezhetőségét az iráni rezsim megszégyenítése céljával; egy ellentámadás több mint valószínű. 2024 októberében Irán csapása egyértelmű üzenetet küldött Izraelnek, nem akarnak eszkalációt. Ma Izrael nem képes elhárítani egy ilyen csapást Amerika közvetlen, és Jordánia valamint a többi reakciós arab rezsim legalább mérsékelt közbelépése nélkül.
Egy Izrael és Irán közötti háború kitörése súlyos következményekkel bírna mind a két rezsim stabilitására és támadásoknak tenné ki az amerikai bázisokat, így teljes mértékben bevonva Amerikát a konfliktusba.
Az Amerikai haditengerészet már most a keleti Mediterrán felé vezényelte a USS Thomas Hudner ballisztikus rakétavédelmi rendszerrel felszerelt romboló hajót és készenléti pozícióba állított egy második rombolót, ezek a Fehér Ház parancsára készen állnak a bevetésre.
Netanjahu ismét sikeresen felgyorsította a Közel-Kelet válságát, aláásva a régió stabilitását és veszélybe sodorva a világgazdaságot. Azzal fenyeget, hogy újra napirendre tűzi az amerikai hadsereg aktív részvételét a konfliktusban.
