Az Orbán-kormány egészen 2019-ig gazdasági felívelésben kormányzott, az életszínvonal lassan, de biztosan emelkedett. A Eurostat adatai alapján a foglalkoztatottság 2010 és 2019 között 55%-ról 70%-ra nőtt; a minimálbérek aránya az átlagbérhez képest magasabb lett, bruttó értéke 410.000 Ft-ról 610.000 Ft-ra emelkedett; a mélyszegénységben élők aránya 20%-ról 8,5%-ra csökkent; a GDP, vagyis a magyar gazdaságban megtermelt érték mérőszáma évente átlagosan 3%-kal növekedett; az államadósságot 80%-ról 20%-ra tornázták vissza; a szavazóbázisuk legnagyobb hányadát adó, ötezer fő alatti települések lakosait jobb minőségű lakhatáshoz juttatta a falusi CSOK keretei között.
Ez stabil politikai felhatalmazást adott három ciklus erejéig – noha nyilvánvalóan nem saját érdemükből adódóan, pusztán egy globális tendencia, bővülő EU-s források, korábbi fejlesztések beérésének eredményeként. Arról nem is beszélve, hogy a volt szocialista országok, és főként a térség mutatóitól így is jóval elmaradtunk – ezt bizonyítja a gyakorlatban az is, hogy 2010 óta előbb meredeken, majd lassabb tempoban, de folyamatosan növekedett a kivándorlás. Ennek ellenére a magyar munkások hétköznapi tapasztalata az volt, hogy egyre jobban élnek. A kormány felé kritikus politikai elemzők és polgári lapok – hisz ebből élnek! – egy évtizede botránkoznak meg kitartóan azon, hogy a nép újra és újra bedől a hazug propagandának. Inkább néznek hülyének mindenki mást, mint hogy beismerjék: egy politikai rendszer népszerűségét elsősorban és mindenkoron annak gazdasági alapja határozza meg.
Ahogyan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének népszerűségét, úgy hanyatlását is félreértik. Azt gondolják, hogy a Fidesz mostanra olyan mélyre süllyedt saját eszmei, kulturális és erkölcsi mocsarában, hogy az eddig vakon tévelygő honfitársaik végre rádöbbentek: Orbán Viktor fasiszta. Üdvözlendő lenne, hogy ha felhagynának azzal, hogy úton útfélen fasizmust kiáltanak, mikor jobboldali és reakciós hatalommal találkoznak – tudjuk hogy jár az, aki túl sokszor kiált farkast. A fasizmus alapismérve a fegyveres elnyomás és a munkások tömegszervezeteinek erőszakos szétverése. A helyzet iróniája éppen az, hogy míg a Rabszolgatörvény körüli tüntetéseket a jobboldal nem, addig a 2006-os megszorítás-ellenes tüntetéseket a baloldal fegyveres erőszakkal verte szét. A liberális hipokrácia csúcsa pedig, hogy mind az ellenzéki pártok, mind az ún. „“független sajtó” nemhogy ölbe tett kézzel nézte végig egy valóban fasiszta párt, a MI Hazánk Mozgalom felemelkedését, de még szövetségre is lépett velük.
A Fidesz azért fog megbukni – ha nem is 2026-ban, de záros határidőn belül, – mert az emberek már a saját bőrükön érzik, hogy vége a konjunktúrának. A magyar gazdaság 2022 óta stagnál, de leginkább csak azért, mert a Magyar Nemzeti Bank agresszívan vágja a kamatokat, hogy olcsó hitelből kijöhessünk a válságokból – hitelből, amit egyszer vissza kell fizetni. A közegészségügy hattyútáncát járja, a vasúti közlekedés időről időre összeomlik. Az alacsony bérek és rossz munkakörülmények miatt a rendészetből a rendészek, az oktatásból az oktatók hiányoznak. Bár az inflációt letörtük, az árak nem lettek alacsonyabbak, a bérünk pedig nem lett magasabb – a jelentős dezinfláció ellenére a vásárlóerő csökken.
Már 2024 végén azt jelentette az Ipsos, hogy a magyarok 80%-a (!) szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban. Azoknak a százaléka, akik szerint a gazdaság jól teljesít, egy év alatt 24-ről 16%-ra zuhant. Az elégedetlenség magasabb, mint a Fidesz-kormány alatt bármikor volt. Míg a 2018-as választáson a szavazóknak közel a fele rájuk voksolt, addig az idei év júniusában a Median már csak egyharmadot mért a Fideszt preferáló választók arányára.
Mindeközben egy ügyes opportunista, Magyar Péter, 2024 februárjában bejelentette a Fidesztől való elhatárolódást, és feljelentette feleségét, a volt igazságügyi minisztert, aki részt vett a végrehajtók körül kirobbant botrány eltussolásában. A lépése meglepő társadalmi támogatottságát látva pártot alapított. A Tisza Párt népszerűsége születésétől fogva exponenciálisan nőtt. A Vox Populi összegzése alapján, már kevesebb egy év alatt megelőzte a kormányzó pártot, elérve a 40%-os népszerűséget. A párt jelenleg átlagban 10%-ot ver a fideszre, és a legújabb eredmények szerint akár az 50%-ot is átlépheti a népszerűsége. Számunkra ez azt a tanulságot hozza, hogy akár a semmiből is képes egy párt egy év alatt kormányzóképes erővé válni. Ha neki sikerült, nekünk is fog, mert mögöttünk már most ott áll sziklaszilárdan egész elméleti hagyományunk, és egy tízezer fős internacionálé.
De mit akar magyar Péter? Egymásnak ellentmondó és a kapitalizmusban teljesíthetetlen eredményeket. A magyar társadalmat leginkább aggasztó kérdés stabilan az egészségügy helyzete, csak ezt követi a korrupció és a szegénység. Nem csoda hát, ha olyan reform-ígéretekkel, mint hogy rendbe hozza a kórházakat, népszerűvé vált. De mit ígér még? Például a profitorientált végrehajtás megszüntetését, és az ellopott közvagyon visszaszerzését. Ezek nagyszerű követelések, és mi marxisták tudjuk a megoldás egyetlen módját is: az államosítás. Magyar Péter az igazságszolgáltatáson keresztül akarja megtenni, azon az igazságügyi rendszeren, ami a talpától a feje tetejéig rothadt és a Fidesz kezében van. Csak államosítással lehet a magánvagyont állami tulajdonba venni.
Természetesen nem fog a Tisza Párt államosítani. A kérdés ekkor az lesz: a már mindenből kiábrándult nép vajon eltűri-e a reformista árulásását? Lenin három feltételt jelölt meg a forradalom alapjául, ebből a második így hangzik: “valamennyi ingadozó, tétovázó közbülső elem – azaz a kisburzsoázia – nem a nagyburzsoáziáról van szó – a kispolgári demokrácia leleplezet magát a nép előtt és gyakorlati csődjével elég szégyennt vallott.” Vajon elég szégyent fog-e jelenteni a kispolgári demokráciára nézve, ha ott fog állni karját kitárva, mikor a főügyész felmenti az összes tőkést, akik a magyar munkások vérét szívva lettek ilyen gazdagok.
Még ha kormányt is alakít, és át is vészeli a fentemlített problémát, vajon hogy oldja meg, hogy egymással ellentétes érdekek képviseletére kért felhatalmazást. “A TISZA mindenkit képvisel: jobboldalit, baloldalit, polgárit, liberálist, szociáldemokratát, zöldeket, és a nemzeti radikálisokat is” – írja egy posztjában. Sok minden kiolvasható ebből. Egy biztos, minket kommunistákat nem képvisel, de a radikális baloldalt sem, noha a nemzeti radikálisok helyet kaptak a listában. Ez már önmagában is egy jobboldali eltolódást jelöl egyrészt, másrészt félő, hogy az antifasizmus nevében a baloldal ismét egy valóban fasiszta mozgalom finanszírozását támogatja. “Nincs jobb, nincs bal, csak magyar” – írja Magyar Péter, vagyis népfrontos politikájának alapja a nemzeti ideológia.
Az állam a mindenkori uralkodó osztály hatalomgyakorlásának politikai eszköze. Amíg a társadalom kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra oszlik, addig az államhatalmat gyakorló pártnak választania kell, hogy melyik osztály érdekeit szolgálja. Mi nyíltan a munkások pártján állunk, Magyar Péter viszont már többször bizonyította, hogy nem. Nem csak hogy tagja volt maga is a szűk uralkodó elitnek, de a Diákhitel Központ vezetőjeként azzal keresett milliókat, hogy a szerény anyagi körülményekből jövő diákokat és fiatal munkásokat adósságba taszította. Pártprogramjában megpróbálja mindkét osztályt maga mellé állítani, ami a történelem során mindig a munkások elárulásával végződött.
Nagy csalódás fogja érni a most lelkesült népet, ha a Tisza Párt – ne adj Isten, kétharmaddal – hatalomra kerül. Azok, akik a liberális demokrácia reneszánszát várják, azt fogják tapasztalni, hogy a Fidesz gazdasági hegemóniája felül fogja írni számtalan helyzetben a polgári államalukalt és jogrend szabályait, még úgy is, hogy a hatalom papíron most a “mi” kezünkben van. Akik saját élethelyzetük javulását várják, saját bőrükön fogják megtapasztalni a reformisták rég ismert árulását, ti. hogy pontosan tudják, ígéreteiknek nincs meg az anyagi fedezete. Jó eséllyel Magyar Péter EU-s pénzekből fel tud majd újítani kórházakat, de ezeknek az egyszeri támogatásoknak a kimerülése után, pusztán államkasszából a reformok véghezvitele nem lesz megvalósítható.
Ez a kialakuló helyzet történelmi jelentőségű lehetőséget kínál egy kommunista szervezet számára. A tömegek fogékonnyá válnak a forradalmi eszmékre, hiszen nem látnak más megoldást, mint a rendszer teljes eltörlését. Mi a Fáklyában azon leszünk, hogy a lehető legtöbb fiatal munkáshoz és diákhoz eljuttassuk forradalmi eszméinket. Az idei, betiltott Pride alkalmából több százezer ember vonult Budapest utcáin, egységet mutatva egy olyan kérdésben, amiben az uralkodó elit progresszív frakciója az identitáspolitikán keresztül, konzervatív párja pedig homofóbiával fordítja egymás ellen a munkásokat. Példát szolgáltatott a történelem arra, hogy közös célok mentén a munkásosztály képes egységet mutatni. Ha megérti saját osztályának legvégső érdekét, a kapitalizmus megdöntését, vállt vállnak vetve fog harcolni a munkáshatalomért.