2025 Június 30-án Donald Trump rezsimje közzétett egy elnöki memorandumot (NSPM-5), szigorítva a Kubai forradalom elleni gazdasági blokádot. Ezen intézkedések célja egyértelmű: a kubai nép engedelmességre kényszerítése, rezsimváltás elérése. Ez egy nyílt imperialista agresszió, amelyet a Forradalmi Kommunista Internacionálé elutasít, és felszólítja a világ munkásmozgalmát és minden következetes demokratát, hogy kampányoljon ellene.
A memorandum [értsd: elnöki végrehajtói felszólítás], amelyet egy még botrányosabb dokumentum kísér Fact Sheet: President Donald J. Trump Strengthens the Policy of the United States Towards Cuba címmel, visszaállítja az első Trump-adminisztráció által kiadott, 2017. június 16-i 5. számú Nemzetbiztonsági Elnöki Memorandumot, de részben szigorítja is azt.
A memorandumot a „nemzetbiztonság” jegyében tették közzé, ami a képmutatás netovábbja, mivel az amerikai imperializmus az, ami több mint 120 éve aláássa és beavatkozik Kuba nemzetbiztonságába, és fenyegeti a kubaiak azon jogát, hogy saját jövőjüket formálják.
A Trump-adminisztráció 2017-es intézkedései arra irányultak, hogy maximális nyomást gyakoroljanak Kubára, amivel 180 fokos fordulatot vett Obama politikájához képest a szigettel való kapcsolatok helyreállításáért. Obama intézkedéseit nem a nép önrendelkezési jogának tiszteletben tartása motiválta, hanem hogy több mint 50 év után kiderült: a kubai forradalom elleni közvetlen támadás politikája nem célravezető. Az Obama-rezsim szándéka ugyanazon célok elérése – a kubai forradalom megdöntése – volt, de más eszközökkel: a tervgazdaság lerombolása a kapitalizmus barátságos álarca mögé bújtatásával. Más szóval, hogy „kedvességgel öljük meg őket”.
Első elnöki mandátuma alatt Trump 243 különálló intézkedést hajtott végre az 1962 óta fennálló gazdasági blokád szigorítása érdekében, amit először a Kennedy-kormányzat vezetett be. Míg Obama engedélyezte néhány amerikai turista számára, hogy Kubába látogasson, Trump teljesen eltiltotta őket. Most már az oktatási célú látogatásokat is korlátozni kívánja. Ezeken a területeken általános ellenőrzésre kerül sor, és mindenkinek, aki részt vesz ezekben, öt évig „teljes és pontos nyilvántartást kell vezetnie minden utazásról”. Ezen intézkedések némelyikét éppen akkor vezették be, amikor a Covid-járvány különösen súlyosan érintette a kubai gazdaságot, megfosztva azt a turizmusból származó bevételektől, amely a nagyon is szükséges biztos jövedelem egyik fő forrása.
Tovább bővült a „kubai kormány tiltott tisztviselőinek” listája, azoké, akikkel tilos bármilyen kapcsolatot vagy politikai viszonyt fenntartani – nem csak a legmagasabb rangú tisztviselőket tartalmazza, hanem egészen az újságok és más sajtóorgánumok szerkesztőit és alszerkesztőit is. Azoknak a vállalatoknak és szervezeteknek a listáját is jelentősen kibővítették, amelyekkel “közvetlen vagy közvetett pénzügyi tranzakciókat” folytatni tilos.
A memorandum más részei a már létező intézkedésekkel foglalkoznak, például „az embargó megszüntetésére felszólító intézkedések ellenzése az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon”.
Érdemes megjegyezni, hogy a Biden-rezsim nem változtatott érdemben Trump Kubával kapcsolatos politikáján. Felháborítóan cinikus módon Biden csak hat nappal Trump beiktatása előtt emlékezett meg Kubáról, amikor pusztán propagandisztikus okokból úgy döntött, hogy leveszi Kubát a „terrorizmust támogató országok” listájáról – amely döntést Trump azonnal vissza is vont.
Az USA imperialista agressziója a kubai forradalom ellen az elmúlt 60 évben kétpárti politika volt és az is marad. Az 1992-es Torricelli-törvény, amelyet Bill Clinton – egy demokrata – támogatott, és George W. Bush [– egy republikánus –] írt alá, újra bevezette a blokádot az amerikai székhelyű vállalatok leányvállalatai számára, és megtiltotta, hogy a kubai kikötőkbe az utóbbi 180 nap alatt kikötött hajók az amerikai kikötőkben kössenek ki. A még rosszabb 1996-os Helms–Burton-törvényt republikánus képviselők kezdeményezték, és Clinton írta alá.
Botrányos módon az új memorandum a „szabadság és demokrácia”, valamint az „emberi jogok tiszteletben tartása” nyelvezetét használja. Ez képmutató nonszensz egy olyan rezsimtől, amely világszerte mindenféle diktatórikus és elnyomó rendszert támogat, amíg azok Washington irányvonalát követik. Az Egyesült Államok jelenleg támogatja, finanszírozza, és ellátja Izrael gázai népirtását. Ráadásul Trump maga is sárba tapossa a szabadságot, a demokráciát, és az emberi jogokat az Egyesült Államokban, amikor letartóztatja és deportálással fenyegeti azokat, akik kiállnak Palesztina mellett, és maszkos, fegyveres szövetségi ügynököket vet be bevándorlási razziákra, mindenféle jogi eljárás mellőzésével, stb.
Ha az Egyesült Államok valóban aggódna az emberi jogok tiszteletben tartása miatt Kubában, akkor kezdhetné azzal, hogy bezárja a Guantánamo-i börtöntábort, ahol a foglyokat eljárásnélkül tartják elzárva határozatlan ideig.
Az Egyesült Államok kubai forradalom iránti ellenséges magatartásának valódi oka nem a szabadság és a demokrácia iránti aggodalom, hanem hogy az amerikai uralkodó osztály nem tudja elfogadni, hogy egy ország, amely 90 mérföldre fekszik a föld leghatalmasabb imperialista hatalmától, merte eltörölni a kapitalizmust. Ezt fejezi ki Trump memorandumában, amikor azt írja: „Kormányom továbbra is […] előmozdítja a szabad piacot és a szabad vállalkozást […] Kubában” A memorandum céljai között szerepel „a kormány ellenőrzésétől független kubai magánszektor növekedésének ösztönzése”. Itt van tehát, első kézből, hogy az amerikai imperializmus mit akar Kubában: a kapitalizmus visszaállítását!
Van még egy célja Trump kubai memorandumának. A bevándorlókat bűnbaknak kikiáltó politikája magában foglalja a Biden által bevezetett feltételes szabadlábra helyezési program megszüntetését, amelynek keretében félmillió kubai, haiti, venezuelai és nicaraguai lépett legálisan az Egyesült Államokba. Június elején a Belbiztonsági Minisztérium közölte velük, hogy visszavonták az Egyesült Államokban való tartózkodási és munkavállalási engedélyüket, és el kell hagyniuk az országot. Ez nagy elégedetlenséget váltott ki a politikailag befolyásos kubai közösség körében a választások szempontjából kulcsfontosságú Floridában. Trump szerint a memorandumban tanúsított Kubával szembeni ellenséges álláspontja majd megnyugtatja őket.
A kubai külügyminisztérium szerint a blokád költsége 2023–24-ben 5 milliárd dollár (1,7 ezer milliárd Ft) volt.
A kubai forradalom különösen súlyos válsággal szembesül a következő tényezők együttes hatásának eredményeként: a turizmus visszaesése, amely soha nem tért vissza a Covid19 előtti szintre, a világpiaci energiaárak magas szintje, az infrastruktúra hosszú távú romlása stb. Ez az életszínvonal tartós romlásához, valamint a kormány piacbarát intézkedéseiből fakadó társadalmi differenciálódás növekedéséhez vezetett.
A forradalom vívmányai a lakhatás, az oktatás, az egészségügy és a nemzeti függetlenség területén súlyosan meggyengültek és veszélybe kerültek.
A forradalom elszigeteltsége egy kis, korlátozott erőforrásokkal rendelkező szigeten, valamint az, hogy az államot és a gazdaságot a kapitalizmus visszaállításának irányába haladó bürokrácia irányítja és kezeli veszélybe sodorja a tervgazdaság vívmányait.
A kapitalizmus visszaállítása Kubában nem „szabadságot és jólétet” jelentene, hanem a többség életszínvonalának további romlását és a forradalom vívmányainak megsemmisülését – legalábbis azt, ami azokból megmaradt. A kapitalista Kuba jövője nem egy skandináv jóléti állam – amely ma már nem is létezik –, hanem inkább a Haitin tapasztalható kapitalista barbárság.
A kubai forradalom sorsa a nemzetközi osztályharc színterén dől el. A forradalom vívmányainak védelme érdekében meg kell törni az elszigeteltségét azáltal, hogy megdöntjük a kapitalizmust és az imperializmust az Egyesült Államokban, Latin-Amerika kontinensén és azon túl. Kubában a bürokrácia restaurációs irányvonalát a munkáshatalomért és a munkásdemokráciaért folytatott küzdelemmel kell legyőzni.
A Forradalmi Kommunista Internacionálé egyhangúan elutasítja ezt az új imperialista agressziót Kubával szemben, és felhívja a világ munkásait és fiataljait, hogy kétszeres erőfeszítést tegyenek a blokád ellen és a kubai forradalom mellett.
