„ELJÖTT A BÉKE IDEJE” – írta Donald Trump amerikai elnök szombaton a Truth Social közösségi oldalon. Ugyanezen a napon az USA végrehajtotta Irán ellen a modern történelem legnagyobb katonai támadását. Trumpot támogatták az európai vezetők, köztük engedelmes szolgája a Downing Streeten, akik mindannyian „önmérsékletre”, „de-eszkalációra”, és a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre szólították fel Iránt.
[Ez a cikk egy fordítás. Az eredeti az In defence of Marxism weboldalon jelent meg 2025. június 23-án. A kiemelt kép saját munka, az összes többi közkincs.]
Bertolt Brecht azt mondta egyszer, hogy „amikor a vezetők békéről beszélnek, a köznép tudja, hogy háború jön” A gondosan kidolgozott háborús propagandára utalt, amelyet minden háború kezdetén alkalmaznak. Ennek célja, hogy a tömegek szemében igazolja, mint igazságos, védekező és a nemzet egészének érdekében folytatott háború, miközben valójában az uralkodó osztály érdekében folytatott bűnös háborúról van szó, amelyért a legszegényebbek fizetik meg a legnagyobb árat.
Kifinomult módszer minden agresszív cselekedetet védekezésnek beállítani; ez az osztályharc története során mindig is jelen volt. Még így is megdöbbentő az a durva, beképzelt arrogancia, amellyel az Irán elleni háborút ma bemutatják. Az öreg Brecht hitetlenkedve forgatná a szemét. Ha ez nem teljesen világos mindenki számára, akkor hadd tegyük helyre a dolgokat.
Izrael háborúja Irán ellen egy provokálatlan, szörnyű katonai támadás volt; Donald Trump utasítása, hogy az USA is csatlakozzon pedig egy vakmerő szerencsejáték, amely katasztrofális következményekkel fenyeget a térség és az egész világ számára.
Irán nem jelentett katonai fenyegetést Izraelre vagy az USA-ra. Irán atomprogramja – maga a CIA szerint – legalább három évre volt attól, hogy atombombát építsenek. Továbbá az iráni rezsim soha nem jelezte, hogy valóban szándékában állna ez. Éppen ellenkezőleg: azt mondták, hogy sokkal inkább tárgyalnának egy olyan megállapodásról, amelynek célja az Iránnal szembeni nyugati szankciók feloldása, cserébe azért, hogy nukleáris programját polgári felhasználásra korlátozza. Valójában ez volt az USA és Irán közötti nukleáris megállapodás teljes tartalma, amelyet Trump 2018-ban megsemmisített.
A nyugati tárgyalásokra való felhívás tehát szembemegy a tényekkel: Iránnak nem kell „visszatérnie” a tárgyalóasztalhoz, mert soha nem hagyta el azt. Benjamin Netanjahu volt, aki úgy döntött, hogy szabotálja a tárgyalásokat, és Amerika „békeelnöke” követte a példáját. Ezzel az amerikai és az izraeli imperializmus ismét fokozta a feszültséget a régió amúgy is ingatag stabilitása közepette.
Az elmúlt két évben Izrael megtámadta Gázát, Ciszjordániát, Libanont, Szíriát és Jement, milliók életét tönkretéve. Azzal fenyegetőzött, hogy háborús gépezetének teljes erejét beveti bárki ellen, aki szembe mer szállni ezzel. Netanjahu mindvégig teljes anyagi és politikai támogatást kapott az Egyesült Államoktól és az egész nyugattól, amelynek saját története van a véres közel-keleti beavatkozásokkal: Irakban, Afganisztánban, Szíriában, Líbiában és Jemenben.
Ez halál és pusztítás nyomát hagyta maga után. Büszke, gazdag kultúrájú nemzeteket rángattak bele a legmegalázóbb barbárságba. Soha egyetlen erő sem pusztított el annyi életet, mint az amerikai imperializmus.
És mégis Iránt támadják, mert az a „destabilizáló tényező” Az iráni rezsim igazi vétke Amerika és Izrael ellen az, hogy kiépítette a képességet a szeszélyes, öncélú mesterkedéseikkel való szembeszállásra.
Miután jelentős katonai és politikai bázist épített ki, Irán most azt kéri, hogy elismert közel-keleti hatalomként ülhessen az asztalhoz. De Amerika és Izrael nem akarja megosztani a tortáját senkivel. Ez a lényeg.
Demokrácia
A nyugati sajtóban az elmúlt napokban sok szó esett az iráni demokrácia hiányáról. Netanjahu és nyugati támogatiói felszólították az iráni népet, hogy ragadja meg „szabadságát” a „gonosz és elnyomó rezsimtől”
De mindenekelőtt fel kell tennünk a kérdést, hogy Netanjahu, Trump, és európai ölebeik milyen felhatalmazással rendelkeznek. Netanjahut a lakosság nagy része gyűlöli Izraelben. Kormánya válságról válságra tántorog. Két héttel ezelőtt még az összeomlás szélén állt. Izraelben nyilvánosan ismert tény, hogy Netanjahu háborúról háborúra ugrál, lényegében azért, hogy zsarolja az izraeli lakosságot, hogy az hatalmon tartsa. Legfőbb elérése az amerikai imperializmus lekötése egy Irán elleni háborúban, amit 2023. október 7. óta próbál elérni.
Trump bekapta Netanjahu csaliját, annak ellenére, hogy megválasztása a háborúk, különösen a közel-keleti háborúk befejezésének programjával történt. Az amerikaiak 60 százaléka ellenzi az Irán elleni amerikai támadást. Mindössze 16% támogatja! Trump folytatja, amit Biden félbehagyott.
Ezen emberek felelőtlen cselekedetei, amelyeket az európai rezsimek támogatnak most egy pusztító regionális tűzvésszel fenyegetnek, amely potenciálisan recesszióba taszíthatja a világgazdaságot – mindezt emberek millióinak kárára. Hol vannak ezen millióknak jogai?
És mégis ugyanezek a hölgyek és urak próbálják az iráni népet demokráciára tanítani – fegyverrel az arcukban! Az iráni népnek csak Irakra, Afganisztánra és Líbiára kell néznie, hogy lássa, hová vezet ez a fajta „demokrácia”
A háború valódi célja
Ennek a háborúnak nem a stabilitás, nem a béke, nem a demokrácia, vagy a nukleáris fegyverek megsemmisítése a valódi célja. Arról szól, hogy az izraeli uralkodó osztály és nyugati támogatóik fenntartsák maguknak a vitathatatlan jogot arra, hogy azt tegyenek a térségben, amit akarnak: bárkit, bárhol, bármikor megfélemlíthetnek, bombázhatnak és megszállhatnak, anélkül, hogy ellenállásba ütköznének.
Azzal, hogy felsorakozott Izrael mögé, az amerikai imperializmus ismét megmutatta, hogy ő a világ legbrutálisabb, leggyilkosabb és legdestabilizálóbb ereje. A reakció kútfeje, amely a bolygó minden szegletében ontja magából a fertőző rothadást. Mint ilyen, a világ munkásosztályának legfőbb ellensége. Az iráni munkások és szegények felszabadítása maguknak az iráni munkásoknak és szegényeknek a feladata. Ezt a nyugati imperializmus nem teheti meg. Ellenkezőleg, felszabadításuk csak az amerikai imperializmus elleni harccal együtt történhet.
Az imperialisták, akik évtizedek óta erőszakosan kifosztják a Közel-Keletet ugyanazok az emberek, akik kizsákmányolják és elnyomják a nyugati munkásokat. Most ők mondják nekünk, hogy Irán jelenti a legnagyobb veszélyt a biztonságunkra. De sokkal több vér tapad a kezükhöz, mint bármely más rezsiméhez a világon. Más szóval: a fő ellenség otthon van, és az elnyomott nemzetek felszabadításáért folytatott harc ugyanaz, mint a nyugati és a globális tőkésosztály elleni harc.
